Kimple díszpolgárai
2012
Nagyné Andirkó Julianna
Nagyné Andirkó Julianna Mosonmagyaróvárról jött Kimlére dolgozni 1973. augusztus 16-án. A napi munka mellett végezte el tanulmányait, és tanította a magyart és korábban az orosz nyelvet is.
Az eltelt évtizedekben a kimlei iskolában dolgozott, kivéve azt az 5 évet, amikor a település vezetője volt. Azokban az években épült a tornacsarnok, melynek léte az ő nevéhez fűződik. 2002-től igazgatóként irányítja a Kimlei Nemzetiségi iskolát. A vezetése alatt hatalmas változáson ment át az intézmény. Több felújítást, bővítést követően az épület minden szögletében látszik gondos irányító munkája, figyelme. Kialakításra került az informatika terem, ma már minden osztályban van számítógép és hozzá digitális tábla. A pedagógusok nagy számban rendelkeznek hordozható számítógéppel, amit a felkészüléshez, órai munkához nap-mint nap használnak. Ez komoly szakmai előrelépést jelent.
Vezetőként nem csak a szokványos feladatok ellátására koncentrál, de kitartó, következetes szakmai fejlesztést valósított meg az iskola az ő irányítása alatt. Bevezették a kompetencia alapú oktatást. Módszereik ismertetésével, publikálásával, kilépve a kimlei iskola falai közül országos elismertséget vívtak ki. Mindezen fejlesztés véghezviteléhez meg kellett győznie kollégáit is. Neki ez sikerült.
A lehetőségeket pályázatok írásával, több mint 50 MFt elnyerésével biztosították. A legutolsó nyertes projekt megvalósítása a referencia intézményi cím elnyerését biztosíthatja képzések segítségével. Az utóbbi évek szakmai munkája túlmutat szűkebb kis hazánk, Kimle és Ásványráró Közoktatási Intézmény falain, sőt megyénk határain is. Mindezekkel öregbítve településünk hírnevét.
Nagyné Andirkó Julianna számára az élet nem csak az iskola kapuin belül zajlott. Ötleteire, tevékeny szervező munkájára közéletünkben mindig számíthatunk. Az utóbbi években az általa vezetett iskola magas színvonalú, szívet melengető műsorokkal lepi meg a közönségét karácsonykor, a kulturális seregszemlén.
Tevékenységét nagyra értékelve Kimle Község Önkormányzat Képviselő-testülete Nagyné Andirkó Juliannának a Kimle község DÍSZPOLGÁRA kitüntető címet adományozta.
2007
Dr. Orosz József – posztumusz
1897. október 28-án Tomócon (ma Ukrajna) született. Iskoláit Nagyszombaton és Debrecenben végezte. Szakorvosi gyakorlatát a debreceni klinikán töltötte.
A zene utáni érdeklődése is itt bontakozott ki, különböző akkor divatos dalárdákban szerepelt, énekkart vezényelt és közben már dalokat is komponált. Innen ered egyik legismertebb dala a „Lehullott a rózsalevél” is, amit napjainkban is lehet hallani a rádióban.
A harmincas évek elején 1-2 évet volt Rajkán orvos, majd pályázat útján került Kimlére (kb. 1936-37-ben).
Abban az időben egy körorvosnak mindenhez kellett értenie: belgyógyászathoz, sebészethez, szülészethez. Jól és lelkiismeretesen látta el betegeit. Hamarosan jöttek a háborús évek, akkor sem hagyta el választott faluját. Közeledett a front, behívót kapott orvosi szolgálatra, sebesültek ellátására. Érsekújváron, majd a Győri Leánygimnázium épületében látta el a sebesülteket. 1945 áprilisában ismét Kimlén volt és gyógyított. 5 közeli községet csatoltak a körzetéhez: Darnózselit, Hédervárt, Lipótot, Mecsért és a hozzájuk tartozó pusztákat. Jármű nem lévén, szekéren vitték a szomszédos falvakba a betegekhez. Később már kocsit sem tudtak biztosítani, ezért kerékpárral járta a környéket.
Szabadidejében sokat zongorázott, gitározott, és amíg látása engedte olvasott.
Nagy tudása mellett mindvégig megmaradt az egyszerű falusi ember segítőjének. Nem gazdagodott meg, azon munkálkodott, hogy másokon segítsen. Akik itt éltek a faluban, vagy végleg itt telepedtek le, emlékezhetnek rá, hogy volt egy doktor bácsi a szegények orvosa, aki az itt élőket elkísérte a bölcsőtől a koporsóig.
1984. január 1.-én hunyt el. Kívánsága volt, hogy Kimlén temessék el, ahol mindenkit ismert.
2005
Stipkovits Jánosné
Stipkovits Jánosné 1943. október 9-én született Horvátkimlén. Családjukban mai napig beszélik a horvát nyelvet. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Középiskolába a győri Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba járt. Érettségi után 1 évig képesítés nélküli óvónőként dolgozott a magyarkimlei óvodában és ez idő alatt beiratkozott a pécsi Tanárképző főiskola magyar-orosz szakára.
1967-től nyugdíjazásáig a kimlei általános iskola pedagógusa. Ekkor kapcsolódott be a falu társadalmi életébe is. Szervezése nyomán 1978-ban 25 taggal megalakult a Horvát Énekkar, mely később a Mersic Énekkar néven folytatta tovább működését Stipkovits Jánosné vezetésével. Az énekkar helyi szerepléseken túl megyei, országos találkozókra is eljutott. Minősítő versenyeken arany, ezüst fokozatot értek el.
Kapcsolatokat szervezett, alakított ki horvátországi, burgenlandi és szlovák csoportokkal, kiknek meghívására az énekkar vendégszerepléseken vett részt.
Kitartása, soha nem lankadó lelkesedése példa volt a tagok előtt, akiket mindig meg tudott nyerni a közügynek.
A falu lakosságának bizalmát élvezve négyszer választották meg országos kongresszusi küldöttnek.
Összegyűjtötte a faluban még fellelhető horvát dalokat, siratókat, mondókákat, meséket, szokásokat. Ezek újságban, kalendáriumban meg is jelentek.
1994-ben kezdeményezésér megalakult a Horvát Kisebbségi Önkormányzat, melynek azóta is elnöke.
Rendszeres pályázatírással igyekszik gyarapítani a kisebbségi önkormányzat pénzkeretét. Nem csak Horvátkimlén, de az egész település meghatározó személyisége.
2004
Dr. Horváth József
Mosonmagyaróváron született 1957. november 18-án. A Kimlei Általános Iskola elvégzése után a Czuczor Gergely Bencés gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar történelem-könyvtár szakán végzett. Egyetemi doktori címet 1989-ben nyerte el.
1976-tól a Győr-Moson-Sopron megyei Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár dolgozója, 2003-tól igazgatója.
1999-ben jelent meg szerkesztésében a Fejezetek Kimle múltjából című könyve. A Tanulmányok és a Kimlei Híres emberek című fejezetek Dr. Horváth József munkája.
Szakmai és közéleti tevékenysége mellett szoros kapcsolatot ápol szülőfalujával. Gyakran jön előadást tartani a kutatásai során szerzett újabb kimlei ismereteiről.
2022
Dr. Ress Imre
Horvátkimlén látta meg a napvilágot 1947-ben, itt végezte az általános iskolát, majd Győrött, a Révai Miklós Gimnáziumban folytatta tanulmányait, hogy azután egy – népgazdasági érdekből történt – iskolaátszervezés után egy szakgimnázium tanulójaként tegyen érettségi vizsgát. Óriási szerencsének mondhatjuk, hogy a közben a történelem iránt már élénken érdeklődő – középiskolai tanulmányi versenyen szép sikert elérő – diákból nem vegyész lett, hanem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elvégzett történelem–német szak után, 1971-ben a Magyar Országos Levéltárban kapott segédlevéltárosi állást. 1980-tól hét esztendőre Bécsbe kapott megbízást: az Osztrák Állami Levéltárban (Österreichisches Staatsarchiv) mint magyar levéltári delegátus segítette az ott megforduló kutatókat, és vett részt a Bécsben őrzött magyar vonatkozású levéltári források feltárásában és közzétételében. Ez az időszak bizonyára meghatározó volt tudományos érdeklődésének alakulásában is: az Osztrák-Magyar Monarchia történetének kutatása mellett a levéltári örökség kutathatóságának kérdése is vizsgálandó témái közé került. Visszatérve öt évig főosztályvezetőként, majd 1992 és 1995 között főlevéltárosként dolgozott, közben a történettudomány kandidátusa tudományos fokozatot is megszerezve; ez évben lett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, és jelenleg is az időközben megváltozott nevű intézmény – immár nyugalmazott – tudományos főmunkatársát tisztelhetjük személyében, akinek munkásságát a levéltáros „szakma” 2008-ban Pauler Gyula-díj adományozásával ismerte el.
Tudományos közéleti tevékenysége:
- 2007 óta elnöke a Bolgár–Magyar Történész Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának;
- Tagja a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának.
- Szerkesztő bizottsági tagja több tudományos folyóiratnak, közte a Magyar Történelmi Társulat 1867-ben alapított Századok című folyóiratának.
A tudós kutatók életművét publikációkban, előadásokban, tanítványokban mérik. Ress Imre – munkahelyének honlapján elérhető – publikációs jegyzéke meglehetősen tekintélyes: jelenleg 227 tételt tartalmaz, széles tematikával, nyelvi sokszínűséggel. Ez utóbbi érzékeltetésére csupán annyit: éppen száz idegen nyelven megjelent tételt számolhatunk össze, melyek közül 73 német, 10 angol, egy francia, 16 pedig különböző szláv – leginkább horvát, illetve szerb – nyelven látott napvilágot. A német nyelvű publikációk nagyobb száma érthető: nem csupán az elvégzett német szak magyarázza ezt – nyelvtudását egy fél évig a jénai egyetemen is tökéletesíthette –, de az említett hét éves bécsi működés, az itt kialakított szakmai kapcsolatok is. A német nyelvterület tudományos eredményeinek közvetítése ugyanolyan fontos tevékenységében, mint a fontosabb hazai publikációk megismertetése a külfölddel. Rendszeres szerzője például az osztrák életrajzi lexikonnak (Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950), melyben számos – főként a 19. században működött – magyar politikus életrajzát Ő írta meg. De fontos szerepet kap munkásságában az ismeretterjesztés is: a História vagy a Szél-járás című, az érdeklődők szélesebb köre számára kiadott folyóiratoknak ugyanúgy szívesen ad írásokat, mint a pozsonyi Új Szó, vagy éppen a Bécsi Napló számára.
Érdeklődésének tematikáját érzékeltetik önálló kötetei is. A jó nevű L’Harmattan Kiadó A múlt ösvényei sorozatában 2004-ben megjelent Kapcsolatok és keresztutak című kötetének alcíme – Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásában – jól kifejezi egyik fontos kutatási területét: a Monarchia és a délkelet-európai államok 19. századi történetének, politikai és kulturális kapcsolatainak alakulása végig jelen van érdeklődésében. (Megjegyzem: már 1971-ben készült, A Horvát Nemzeti Párt és a Monarchia külpolitikája 1867–1878 című egyetemi szakdolgozata is jelzi ez irányú érdeklődését.) 2008-ban napvilágot látott, A Monarchia kulturális öröksége című, A badeni egyezmény létrejötte alcímű munkája viszont másik fontos kutatási területére utal: hogyan alakult a közös levéltári iratanyag sorsa az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után?
Bár mint az eddig elmondottakból bizonyára kitűnik, Ress Imre kutatási területe aligha mondható helytörténetinek, nagy örömünkre „belefér” abba a „szűkebb haza” múltjának kutatása is. Fontosnak tartom e szempontból Moson vármegye történeti öröksége című tanulmányát, melyben egy évezred fejlődési vonalát rajzolja meg, imponáló háttértudás birtokában. Vagy említhetem A nyugat-magyarországi horvátok identitástudatának alakulása a 18–20. században című, Vallás és történelmi önismeret alcímű kiváló tanulmányát, melyben nagy ívű áttekintését adja e népcsoport több évszázados történetének, megvilágítva annak hátterét, hogyan őrizhették meg a nyugat-magyarországi horvátok identitásukat. De ide sorolhatom Fran Kurelac és a nyugat-magyarországi horvátok nemzeti mobilizálásának kísérlete 1848 tavaszán című munkáját is, melyben a korábban csak népdalgyűjtőként ismert Kurelac politikai tevékenységére is rávilágít. (Megjegyzem: utóbbi két tanulmánya horvát nyelven is olvasható.)
Essék néhány szó a tanítványokról is! Kutatói munkája mellett Ress Imre oktatói tevékenysége is jelentős: egykori alma materében, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen több kiváló történész tekintheti mesterének, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is oktatott. Irányításával készült többek között Horváth Gergely Krisztián Bécs vonzásában című, a reformkori Moson megye gazdaságát és társadalmát bemutató disszertációja – benne számos kimlei adattal; de Ő volt a témavezetője például a szűkebb régiónkhoz ugyancsak kötődő, Albánia múltját kutató Csaplár-Degovics Krisztiánnak is. Moson megye múltjának kiváló ismerőjeként mindig tud hasznos tanácsokat adni a Hozzá kérdésekkel fordulóknak. Sok segítséget kapunk Tőle mi, kimlei kutatók is. Rengeteget tud természetesen szülőfalujának múltjáról is; bízunk abban, hogy lesz ideje és energiája ezen tudásából minél többet papírra vetni, illetve előadások formájában megosztani velünk! Ehhez kívánunk Imrének sok erőt, jó egészséget, további eredményes alkotói éveket!
dr. Horváth József
